A kiállítás megnyitó beszéde:

                                         (A képek a galériában tekinthetők meg)

Sok szeretettel köszöntöm Önöket kiállításunk megnyitóján, mely egy olyan korba repít vissza, ami még élénken él emlékeinkben.

Egy korba, amikor sorban álltunk a banánért, majd a vasfüggöny leomlása után (fiatalok kedvéért, az nem olyan, mint amit a Röltex-ben lehetett kapni), már magunk vehettünk meg Bécsben kemény 400 ft-os valutakeretből. Elfért a Gorenje hűtőben, amit a Lada tetején hoztunk haza. Ebben az időben még tudtuk mi a „64-es számú Dobó István úttörőcsapat vigyázz-zászlónak tisztelegj, fogadás jobbról!” Örseinket Gagarinról és mókusokról neveztük el és hétvégénként az Arató-diszkóban táncoltunk rettenetes répanadrágjainkban!

Kádárkockákban forgattuk a Rubik-kockát, olvastuk a Népszabadságot, a világvevő rádión pedig néha a Szabad Európát is befogtuk. Nem volt még internet csak internacionálé, és a mobiltelefon is azt jelentette, hogy átraktuk a tárcsásat az előszobában festéskor.

Mi még tudjuk mi a Merkur-telep, a robbanós Tv, a szabadszombat és a hétfői műsorszünet. Mindannyiunk rokona volt a Szabó család, Jó ebédhez szólt a nóta, Kudlik Juli Deltája pedig még nem egy vírus variánsa volt.

Induljunk hát egy nosztalgikus kirándulásra, állítsuk meg a homokórát együtt, legyünk újra gyerekek és fiatalok! Reméljük, hogy kis összeállításunk segíteni fog ebben!

Köszönöm szépen a figyelmet!