Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Velence város 18. születésnapjára

Velence város 18. születésnapja

article preview

Velence bemutatása az őskortól napjainkig

 Kedves  Olvasó !

A város 18. évfordulója alkalmából szeretnénk ezt a  visszaemlékezést elindítani, melynek apropója, hogy a városunkba költözött lakók, akik reményeink szerint  magukénak is érzik már ezt a gyönyörű természeti környezetben elhelyezkedő várost megismerjék a város múltját és történelmét.  

 Remélem örömmel fogadják és várják majd a folytatást!

I. rész: ebben  szeretnénk  egy rövid  történelmi áttekintést  adni

Kőkor:

Az első bizonyítható őskőkori lelet a szeletai korból a velencei szőlőkben véletlenül előkerült egy szépen megmunkált, vésőnek kialakított kőpengéje. Másik fontosabb lelet-együttes a Bence hegy Nadap felé eső egykori műhely pattintott eszközállománya kb. 240 db.

A bronzkor emberének nyomait is megtalálták Velence területén, a Gurgyal-völgy környékén, ahol főleg urnás temetkezési leletek kerültek elő.

A Meleghegyen talált kelta ezüstpénz a tetradrachma és a tóparttól nem messze talált halotti urna és a hozzátartozó kis tálka, AVETA sírköve és még sok keltákra jellemző lelet, beszédes bizonyítékai a kelták ittlétének.

Velence területén is keresztül vezetett a Gorsiumból Aquincumba vezető stratégiailag fontos út. Itt találtak egy mészkőből faragott LIBER PATER oltárkövet is. Ez az oltárkő egy írásos bizonyítékának is számítható, a Velence községhez tartozó területen a szőlő és bor kultúra kezdetének.  Még napjainkban is kerülnek elő különféle leletek ezen a területen. Az előkerült leletek azt bizonyítják, hogy a római kori Velence nem egyszerű falu, hanem fontosabb átkelő központ lehetett.

A népvándorlás kora IX. sz.

Longobardok éltek rövid ideig a környéken, majd őket követte a területünkön az avarok népe, s itteni életüknek jele az avar kori bögre lelet, amely Velence területén sírleletből került elő, amely az István Király Múzeumban látható Székesfehérváron.

Csontréti patak melletti területen X-XI. századi temetőt tártak fel. Az elnevezést valószínű az adta, hogy az itt eltemetett honfoglalás és azt követő idők sírjaiból a hegyről lezúduló eső sok esetben kimosott csontokat és egyéb velük eltemetett tárgyakat.

1193-ban, III. Béla király latin nyelvű adományozó oklevelében említik, a tavat és környékét első ízben. „in Agár juxta Ferteu (velenczei tó) haben ad quinque aratra, et in Ferteu habent praedicti fratres partem" – Agárdon a Fertő (velenczei tó) mellett van az említett kereszteseknek ötekényi földjük, s magában a Fertőben is van részük.

 A XV. században alakulhatott ki, a város igen valószínű, hogy a velencei olasz telepesek letelepülésével. Bonfini mikor több ízben is keresztül utazott Budára és Fehérvárra menése közben ezek alapján joggal nevezte mezővárosnak a Veneze néven 1520-as években térképre is felkerülő velenceiek által alapított települést, amelynek komolyabb kőtemploma is volt már ekkor. Előkerültek vastag falak és alapjaik, két darab XV. Századi faragott kőborda és egy kapubéllet, amelyeket befalaztak a Bod kápolna épületébe 1967-ben, mely ma is láthatók. Az idők során a köveket elhordták, beépítették, több utalást is találtam arra, hogy a kastélyok, kúriák építésére is bányászták a régi épületek köveit, és alapjait. Sajnos a történelem viharai ezt az időszakot ugyan úgy, mint a korábbiakat elsöpörték. A törökök a települést, és a város nyomait is elsöpörték.

A XV. sz. írásos emlékei jelenlegi ismereteink szerint, 1490.

Antonio Bonfini (1432-1502) olasz származású humanista történetíró, Mátyás király felkérésére megírta a magyarok történetét 1486-1492 között, anyaggyűjtése közben többször is keresztül utazott Velencén melyet így jegyezett le:

„Inter Albam et Budam Venetia est oppidum Velence mezővárosa Fehérvár és Buda között."

1515. Antalffy János özvegye Pettendi Ilona és osztályos atyafiai, új adományt kértek Velence, Kápolnás-Nyék, stb. praediumban lévő ősi birtokrészükre, amelyet 1517-ben meg is kaptak, 1517-ben a családot beiktatták a birtokba.

1521. előtt Velencét birtokolta a baracskai Pálffy család.

1526. április 15-én, II. Lajos királynak, hogy parancsára néhai kaczczorlakai Kaczczor András özvegyét: "Annát és hozzátartozóit beiktatta Wenecze és Nadab possessiok és Fewrthewfewnyok és Wal birtokrészek birtokába."

1527. december 6-án Mária királyné II. Lajos özvegye, az endrédi Somogyi Ferenc birtokait Velence, Vereb, Vál és Tabajdon levő részeket Révay Ferencnek adta.

1541. június 15-én I. Ferdinánd király Somogyi Ferencnek és Baranyai Mátyásnak hűtlensége miatt Székesfehérvár városnak adta a Velencét.

1543. Velence helység, a Székesfehérvár török kézre jutása idejétől, el­néptelenedett.

Számos tulajdonosváltás után 1703-ban került Meszleny János tulajdonába zálogként, özv. Dávid Györgyné született Dezső Katalintól 1500 magyar forintért!!!!

1714-ben Velence újra betelepítésével bízta meg Meszlenyi János, Vincze György nevű jobbágyát, ugyanis a helység korábban elhagyott helyként szerepelt az összeírásokban, de nem írták össze még 1715-ben. 3 évre adómentességet kapott.

Faluvá szervezett községgé 1710. után lett, ezt bizonyítja a falu pecsétjének körirata: „V e l e n c z e i f a l u p ö c s é t j e: 1714."

1716. február 5. Finta Mihály fia János vallotta, hogy úgy maga és édesapja mintegy 13 évvel előbb zálogba adták birtokaikat 1800 rénus (rajnai arany váltópénz) forintért Meszlényi Jánosnak. Apja halála után Finta János nem tudta visszaváltani a zálogba adott birtokokat. Finta János e vallásban elismeri, hogy újabb 400 forint, s egy pár ökörért, vagyis összesen 2200 forint és egy pár ökörért Velence, stb. birtokait örök áron eladta Meszlényi Jánosnak, továbbá minden jogot átruházott Meszlenyre és örököseire. A jogokra és birtokokra vonatkozó okiratokat is átadta a vevőnek.

1717. december 17. A veszprémi káptalan a helyszínen Meszlenyt be is iktatta, bár az iktatásnak sokan ellentmondtak, köztük a Kovács család is.

1718. A velencei szőlőhegy szőlővel történő első betelepítésének megkezdése. Az első sikeres telepítő Bencze István, akiről a hegyet később elnevezik Bence hegynek.

1722. A régi katolikus templomot a réginek romjaiból újra építették, részint az uraság, részint a hívek és alapítványok hozzájárulásával.

1724. október 24. III. Károly királytól, Bécsben kelt donatios levelében, Meszlenyi János érdemei között megemlíti, hogy 25 év óta alispán, s ezért Velencét és fél Gárdonyt mindkét ágon lévő örökösei számára kapta, illetve amiket megszerzett, azokra donatiot kap.

1727. Katonai adóösszeírásban Velencén 12 adózó jobbágyot számoltak össze.

Innentől számítódva, elindul a település fejlődése, már az első kocsmáltatási és kiskereskedési jogot is megkapva.

Meszlenyi János (1659-1736), a család birtokainak megalapozója. „Házassága révén Győr vármegyében is birtokossá vált és megyei szerepkörhöz jutott. Gyakran mindkét vármegye országgyűlési követe volt. Élete folyamán házasság (háromszor nősült) és birtokvásárlás útján bravúros ügyességgel növelte birtokait.

Velencét Meszlenyi János telepíttette be. Fejér, Tolna, Veszprém és Győr megyében nevezi meg, ezen javakban tehát a leányág is örökössé válik. Meszleny Páltól örökölt ingó és ingatlan vagyont az öt életben levő utód között felosztják. Az öt utód: János, Antal, Pál, Rozália és Anna. A legidősebb fiútestvér, Meszleny János (1743-1794) is részt vesz a Fejér megyei közéletben. Fia Meszlenyi Ferenc (1768-1854) a velencei közbirtokosság jussainak fenntartója volt. Velencén hatodrész birtokkal rendelkezett. A megyei közéletben 1828-tól főbírói tisztet töltött be. Fia Meszleny Károly (1797 – 1878) velencei földbirtokos és megyei bizottsági tag volt. 1839-ben a nemesi birtokösszeírást végző küldöttség tagjává nevezték ki. Meszleny Mór (1829-1915) rendőrtanácsos, 1848-ban testvéreihez hasonlóan őt is tiszteletbeli esküdtnek választották a megyében. A filoxérapusztítás után egyike volt azoknak a velencei szőlőbirtokosoknak, akik külföldről hozattak vadvesszőt a szőlőrekonstrukció megkezdéséhez. Meszleny Ignác (1781 – 1826) egyetlen fia Meszleny Lajos (1804-1868) volt 4 leánygyermeke mellett. Lajos az 1840-es években a Kőszegen a táblánál teljesített ülnöki szolgálatot. Ekkoriban vette feleségül a kőszegi neves Chernel családból, csernelházi Chernel Rozáliát, akinek biztatására hazaköltöztek Velencére.

Meszleny Lajos sokat utazott, műgyűjtőként festményeket vásárolt Bécsben. Egyszer 1859-ben villám csapott a kocsijuk mellé, a lovak megbokrosodtak és felborították a kocsit, de a bent ülőknek nem történt bajuk. Hálából az esemény helyszínén, a Nyék felé kanyarodó út mellett, Meszleny Lajos és felesége, Chernel Rozália feszületet emeltettek az út mentén. Meszleny Lajost 1868-ban temették el a velencei családi temetőben.

Fiai: Lajos (1851-1901), Benedek (1855-1909), Pál (1856-1939). Mindhárman a pesti jogi egyetemen végeztek. Meszleny Benedek rajongója volt a Velencei-tónak

 Meszleny Pál kúriája Velencén a mai Gárdonyi út mellett állt a vasút mellett, jelenleg felújítás alatt áll.

 Meszleny Pál nevéhez fűződik, Velencén a családi sírkert megalapítása. 1968 óta az Ország úti Meszleny családi sírkertet műemlék jellegűvé nyilvánították. A családi temetőben 54, köztük több művészi faragású síremlék található. A XVIII. századtól kezdve eltemetett 37 Meszleny családtag közül 29 a férfi és 10 a született Meszleny lány. Nyolcan közülük még gyermekként haltak meg. Itt van eltemetve báró Eötvös Ignác (1786-1851), az író Eötvös József (1813-1871) édesapja is.

Velence   1930 as évektől üdülő faluvá vált  a II. világháború után , a felszabadulást követő időszaktól   egyre több fiatal kötött házasságot távolabbi  helyiségekből  származó házastársakkal  valamint az  itt üdülő vendégek körében is egyre népszerűbbé vált  a nagyközség.

Az üdülés céljainak feltételei, mint szálloda, kemping fizetővendéglátó helyek tették egyre népszerűbbé a helyet.

Ezekről majd később bővebb információt adunk közzé.

A lakosság  folyamatos növekedése és a várossá alakulás  feltételei adottá váltak arra, hogy kérje  várossá  nyilvánítását a nagyközség, amely 2004. augusztus 19 én történt meg, ekkor  lakóinak száma  4900 fő volt, 2019-ben 6445 fő

Innentől számítva évente ünnepli a város fennállását, különböző programokkal.

A város  10. évfordulója alkalmából a Velencei tó kapujánál, az Ezüst parkoló területén nagyszabású ünnepség volt, melynek zárásaként a város első tűzijátéka tette felejthetetlenné az ünnepséget.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.