Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Többgenerációs visszaemlékezések velenceiektől -velenceieknek II. (Interjúrészletek)

Többgenerációs visszaemlékezések, velenceiektől-velenceieknek

 

Többgenerációs visszaemlékezések,

velenceiektől-velenceieknek

 

Mottó: "A múltról való írás egy módja annak, hogy újraéljük, egy módja, hogy újra

kihajtogatva lássuk. Papírdarabokra helyezzük az emlékeket, hogy tudjuk mindig is létezni

fognak."                                                                                                     Nathan Filer

 

A Szabó család története

 

Kedves Olvasó! -nem a rádióból jól ismert Szabó család, hanem egy a Velencén élő

Szabó család életútja.

Szendrei Jánosné Szabó Magdolna, sokak Magdi nénije emlékezik, aki jelenleg is

Velencén a Szabolcsi úton él.

Szabó István és Horváth Julianna házasságából született két gyermek, 1933-ban

Magdolna, 1935-ben István.

A sors kegyetlensége következtében 1937-ben a gyermekek elveszítik édesanyjukat.

A félárva testvérek Kápolnásnyékre kerültek az ott élő Nemes családhoz,

nagynénjükhöz.

A mai napig is szeretettel és köszönettel gondolnak rájuk.

Édesapjuk újranősült, ebből a házasságból született egy fiúgyermek, György, akit a

településen a labdarúgás iránti rajongás tette ismertté. 17 éven át volt edző

Velencén, 503 alkalommal ült a kispadon, irányította, lelkesítette a csapatot.

Sajnos már nincs közöttünk, bátyja, István jelenleg is itt él Velencén.

A háború a család életét is feldúlta. Az édesapa francia-amerikai fogságba került. A

táborban élő foglyok nehéz napjait élte. Életét egy velencei fogolytársának

köszönheti.

1946 májusában hazatér, az otthon, a lakhatás megteremtése nem volt kis gond.

Laktak a Wenckheim grófnál, erdei iskola mosókonyhájában, a Szűcs kisasszonynál, a

gettóban.

A család megélhetését többnyire a juttatott föld biztosította. A kilenc éves kislány a

szántásnál segédkezett, vezette a teheneket, szántott. A gyermekek korán

megismerték a mezőgazdasági munka nehézségeit, becsülni a földet, a természetet.

Az évek múltak, a kislány felnőtté lett és 1952-ben a Velencén élő Szendrei Jánoshoz

ment férjhez. Házasságukból két gyermek született, 1953-ban Magdolna, és 1955-

ben János.

Velencén élnek ők is a szüleikkel közös portán, részben közös házban.

Megajándékozták őket 4 unokával és egy dédunokával.

Magdi néni édesapja Velence első tanácselnöke volt 15 éven át. Egy ellentmondásos,

politikailag, nehéz korszakban. Tevékenységének megítélésénél ezt nem lehet

figyelmen kívül hagyni.

Magdi néni életének jelentős szakasza volt az 1958-1988-ig terjedő időszak. Az

általános iskola, mint munkáltató, az óvodánál alkalmazta dajkaként. Elvégzi a VIII.

osztályt, amikor szakácsnőre lett szükség, vállalta a feladatot. Megszerzi a

szakképesítést, szakmunkásnak. 1988. jún. 30-ig, nyugdíjba vonulásáig látta el a

feladatot. Az élet megtanította minden apró örömöt becsülni, a természetet, a földet

szeretni megművelni. Mai napig is tevékenykedik a kertben. Nem panaszkodik, boldog,

elégedett ember, szép otthonában szeretteivel körülvéve.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.