Személyes megkeresés Horváth Istvánné
Személyes megkeresés
Horváth Istvánné NagyErzsébet
Velence Vasút utca13 87 éves
Ide jártam iskolába az Újtelepi iskolába.
Moharos Tanító úr volt a tanítónk, aki nagyon jó ember volt.
Sokat jártunk az apácákhoz a szabadlégi iskolába. Hívtak is minket mindig
Az apácák, hogy menjünk énekelni a környékbeli lányokkal.
Bennünket mindig belülre is beengedtek, mindent elmagyaráztak, nagyon kedvesek voltak. Mi meg mentünk, segítettünk tanítottak bennünket.
Nem voltak fertőző betegek a lakók, hanem általában árva gyermekek voltak, akik itt a jó levegőn, a jó koszton kicsit erőre kaptak, akkor vitték
vissza őket Budapestre.
Az egész újtelep oda járt az apácák kápolnájába vasárnapi misére.
A háború kezdetéig itt voltak, akkor menekültek el.
A Beck kastély mögött volt egy nagyon nagy magtár, ami téglából épült.
Hajdu Aladár uraságé volt, akinek Hajdútanyán volt a kisebb kastélya.
Ide hordták lovaskocsikkal a megtermelt búzát árpát, ez volt a termény-
raktár.
Több intézője is volt, ők jöttek felfogadni a napszámosokat, aratáshoz,
kötözéshez, kapáláshoz. Nap végén fizettek. Nem volt állandó munkahelyünk.
A háború alatt találatot kapott, leégett, később derült ki, hogy vegyvédelmi
állarcokkal volt tele, de hogy ki vitte oda azt nem tudom.
A lebombázott, de még használható téglákat a környékbeliek széthordták.
Az iskola elvégzése után fél-vagy egy évig dolgoztam az apácáknál
Nagyon jó emlékeim vannak a színdarabokról, amelyeket a „gödörben”
A Fürediéknél játszottunk. A nagy hosszú teremben.
A „falusiak” fönt a Miks kocsmában játszották, de sokszor lejöttek ide minket is megnézni. (Mi is el szoktunk menni)
A Moharos tanító úr szervezte ezeket, szerelmes darabok voltak.Sok darabot játszottunk, de nem emlékszem a címükre,.
Talán „mesevilág „ volt az egyik címe, amiben én Nagyságos asszonyt
Játszottam. Guj Pali volt az udvarlóm az életben, a darabban meg a férjem.Guj Juci volt a „cselédem” a darabban.
Még a hangját is el tudta változtatni, talpraesett vicces figura volt,
Az emberek sokat nevettek rajta.
A jelmezeket mi varrtuk, meg uraságoktól kaptuk., alakítottuk.
Nagyon emlékszem hogy egy lila ruha volt rajtam, elöl valami
csillogós Díszítéssel, (amit a Pesten cselédeskedő Nővéreimtől kaptam)
nem ismertek rám az emberek.
Sokáig Őriztem a ruhát, aztán egy fiatalabb munkatársamnak adtam.
A fénykép akkor még nem igen volt divat.
A lánytestvéreim mind pesten voltak cselédek, ők jóval idősebbek voltak.
Olyan 15-16 éves koromban felvittek dolgozni.
Gyerekekre vigyáztam, délelőtt kettőre, délután háromra.
Nagyon rendesek voltak velem, jó sorom volt.
Mindenhol a falusi lányokat keresték, ők nem jártak el csavarogni.
Meg szót is fogadtak, és dolgosak voltak. Nem követelőztek.
Nagy Csemege üzletük volt a nagyságáméknak, én vigyáztam a
gyerekekre. Egyszer az asszony megbetegedett, sírt, hogy most mi lesz,
Mindjárt jön haza a férje ebédelni.
Mondtam neki hogy mindjárt főzök valamit.
-Te tudsz főzni? Ilyen fiatalon?
Nagyon ízlett amit csináltam, nem is vett többet fakanalat a kezébe az asszonyom! (itthon már 14 évesen főztem)
Végig én főztem amíg náluk voltam. Inkább vigyázott a gyerekekre
amíg én főztem.
A nővéreimmel kibéreltünk egy szobát, ők mondták, hogy éjszakára
ne maradjak ott, legalább az éjjel nyugodt lesz, és kipihenhetem magam.
Anyukám nagyon féltett, hogy ilyen fiatal voltam.
Nem volt sok helyem, főleg oda ajánlottak egymás közt, ahol kisgyermekek voltak..
Már amikor nem dolgoztam pesten akkor is küldtek ruhákat ami az én alakomra való volt. Irigyeltek is érte, hogy „városi kisasszonyosan”
öltözködöm.
Székesfehérvárra kerültem, konyhán főztem évtizedekig.
Azért jöttem haza pestről, mert akkor már udvarolt a férjem, akivel
gyorsan össze is házasodtunk.
Ünnepeken a bálokra mindig hazajöttem. A belépődíj kb 5 ft volt, ebből
fizették ki a cigány zenészeket, meg amit még kellett.
(Ajánlom, hogy Nagy Györgyné –pötét is keresd meg Szél u. )
A menyem Horváth Istvánné a „zsinórban” dolgozik.
Mondta hogy tőlük is kérdeztél.
Az Ő nagypapája (+Szőke János ) lószerszámokat készített valamikor.
Emlékszik a „padra” (munkaasztalra) amin dolgozott, 70 évesen még
citerázott.
