Elfeledett  velencei  Húsvéti  szokások  ……

Több  idős  velencei ember  meséiből hallottam…

Állt  egy  fa  kereszt a Sukoróra  vezető út mellett, az  egyik  szőlő végében. Nincs  fellelhető  nyoma, hogy  ki  és  mikor  állította. Nagyon  régen….

A  falusiak  „vörös  keresztnek” hívták,  mert  vöröses  színű  festékkel  volt  gondosan  lefestve, húsvét  előtt  körülötte  kitakarítva.

A katolikus hívek, főleg  a  nőegyleti tagok,  ide  jártak  ki  minden Húsvétkor, nagycsütörtökön. A  templomtól  indult a  menet, sötétedéskor, énekelve. Egész  éjjel  virrasztottak,  imádkoztak,  énekeltek. Hajnalban a  Halastófolyás forrásában mosdott  meg  minden  lány  és  asszony, mert  úgy  tartották,  hogy  „aki nagypéntek  hajnalban  megmosakszik ebben  a  forrásban,  az  egész  évben  szép lesz”. Így  már  érthető,  hogy miért  volt  igen kedvelt velencei szokás, a  nagycsütörtöki  virrasztás

Nem  csak vallási  szokás  volt, hanem  alkalom a  párválasztásra. A  legények  a  sötétben  közelebbről  is  szemügyre  vehették  a  lányokat. Néha  meg  is  riasztották  az  ájtatoskodókat, akik  egy  gyertya  fényénél  nem tudták, hogy  ki zörög  a  bokor  mögött, vaddisznó. vagy  őz, esetleg  a  legények?

Hajnalban  aztán  a  jéghideg  vízben megmosták  az  arcukat. Lám-lám, már  akkor  is  minden   lány és  asszony  szép  akart  lenni……

A  fa  keresztet  bizony  kikezdte  az  idő és  tönkre ment. 1941-ben pótolták kőkereszttel. Agárdról  került  ide, a temetőben  feküdt  sokáig  a  földön.  A velencei hívek  kérésére Nádasdy gróf engedte  át,  amikor elkészült  az Agárdi Obeliszk.

Ma is  ott  áll  a  kőkereszt, két  tuja  között  megbújva, az Ország  út 47 sz. kertjében.  Vajon  megmosdott-e  valaki  a Halastófolyás  vizében?