Elfeledett mesterségek sorozat 6. rész
Sorozatunkban a velencei elfeledett mesterségeknek és népszokásoknak állítunk emléket.
Elfeledett velencei Húsvéti szokások ……
Több idős velencei ember meséiből hallottam…
Állt egy fa kereszt a Sukoróra vezető út mellett, az egyik szőlő végében. Nincs fellelhető nyoma, hogy ki és mikor állította. Nagyon régen….
A falusiak „vörös keresztnek” hívták, mert vöröses színű festékkel volt gondosan lefestve, húsvét előtt körülötte kitakarítva.
A katolikus hívek, főleg a nőegyleti tagok, ide jártak ki minden Húsvétkor, nagycsütörtökön. A templomtól indult a menet, sötétedéskor, énekelve. Egész éjjel virrasztottak, imádkoztak, énekeltek. Hajnalban a Halastófolyás forrásában mosdott meg minden lány és asszony, mert úgy tartották, hogy „aki nagypéntek hajnalban megmosakszik ebben a forrásban, az egész évben szép lesz”. Így már érthető, hogy miért volt igen kedvelt velencei szokás, a nagycsütörtöki virrasztás
Nem csak vallási szokás volt, hanem alkalom a párválasztásra. A legények a sötétben közelebbről is szemügyre vehették a lányokat. Néha meg is riasztották az ájtatoskodókat, akik egy gyertya fényénél nem tudták, hogy ki zörög a bokor mögött, vaddisznó. vagy őz, esetleg a legények?
Hajnalban aztán a jéghideg vízben megmosták az arcukat. Lám-lám, már akkor is minden lány és asszony szép akart lenni……
A fa keresztet bizony kikezdte az idő és tönkre ment. 1941-ben pótolták kőkereszttel. Agárdról került ide, a temetőben feküdt sokáig a földön. A velencei hívek kérésére Nádasdy gróf engedte át, amikor elkészült az Agárdi Obeliszk.
Ma is ott áll a kőkereszt, két tuja között megbújva, az Ország út 47 sz. kertjében. Vajon megmosdott-e valaki a Halastófolyás vizében?
